Szamorodni

Tokaj-Hegyalja tulajdonképpen a szamorodninak köszönheti hírnevét. Valamikor a legnépszerűbb bortípusként tartották számon, csak éppen nem szamorodninak, hanem főbornak hívták. Nevét a lengyelektől kapta, akik igen nagyra értékelték, és szekérszám vitték haza.

Szamorodni annyit tesz, ahogy a "tőkén megtermett". Jelentése arra utal, hogy a fürtből nem szedegették ki a botrytizálódott aszúszemeket, így az aszúszem a többi, nem botrytizálódott szőlőszemmel együtt a saját levében ázott.

Ugyanazon a fürtön az aszúszem mellett akadnak szép számmal félig aszúsodott, illetve ép, érett, a botrytisz által meg nem érintett bogyók is.

Ez így együtt, a saját levében, vagyis a mustjában ázik, tehát egy ciklusban erjed ki, aminek következtében maga az erjedés menete is egészen másképp alakul, mint például az aszúnál. Ennek köszönhetően alakul ki a szamorodni jelleg, amely karcsúbb az aszúnál, de ugyanakkor többet is lehet belőle inni.

Van azonban még egy fontos különbség. Úgy tudjuk, a kései szüretelésű borok számára nincs kötelezően előírt érlelési idő. A szamorodnit muszáj legalább egy évig fahordóban, majd még egy esztendőn át palackban érlelni. Így rendelkezik a bortörvény. A szamorodninak ráadásul küldetése is van: széles rétegekhez eljuttatni a tokaji üzenetet.

„A gasztronómia mindannak intelligens ismerete,  ami összefügg a táplálkozással”
Anthelme Brillat-Savarin
A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya, vagy művészete. sokan vallják azt is, hogy a „kettő együtt”.

Tévhit az, hogy a gasztronómia kifejezés csupán a főzés tudományával kapcsolatos. Hiszen ez csak egy kis része e tudományág vizsgálati körének: nem mindig állítható, hogy egy szakács egyben ínyenc is.
A gasztronómia a kultúra számos összetevőjét tanulmányozza, az ételből kiindulva. Így csatlakozik egymáshoz a képzőművészet, a társadalomtudomány, a természettudomány és még a műszaki tudományok is az emberi lény étkezési rendszere körül.

A szó gyökere a görög „gaster” vagy „gastros”, ami gyomrot jelent és „gnomos”, tudás vagy törvény.

A magyar konyha a magyar kultúra egyik kiemelkedő különlegessége, jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fűszerezés és sajátos konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakított ki, még ha nem is tartozik a legegészségesebbek közé. A legismertebb magyar nemzeti ételek a gulyás, halászlé, töltött káposzta, paprikás csirke, paprikás krumpli, disznótoros, bableves, túrós csusza.

A magyarság még vándorlása idején, az V. században ismerte a bort. Elterjedt szokás volt a „vérszerződés”, mely szerint a borba saját vérüket csöpögtették s megitták, ezzel is szorosabbra fűzve a barátságot, a megállapodást. Egyes források szerint a magyarok a honfoglalás előtt nemcsak állattenyésztéssel, hanem szőlőtermesztéssel is foglalkoztak, mely megcáfolja a nyugati krónikások leírásait vérengző, s kegyetlen mivoltunkról. Honfoglalásunkkor valószínűleg szerepet játszott a Kárpát-medence hegyoldalainak szőlői.